kerülget
kerülget [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë]
1. Hosszasan, többször körüljár. A szántóföldeket kerülgeti. A tábor őreit sorra kerülgette. (Arany János) || a. Vmi kerülget vkit: vki közel van ahhoz, hogy a szóban forgó állapotba kerüljön; környékez. Ájulás kerülgeti; a ® guta kerülgeti; hányinger, rosszullét, szédülés kerülgeti.
2. Vmit kerülget: vmit megkívánva, vhová kívánkozva hozzá közelít, közelében jön-megy, járkál. Kerülgeti a házat. Kék kötőm kerületi, Barna legény kerülgeti. (népköltés) Jaj de mély a Tisza vize, | De még mélyebb a közepe. | Három barna kislány kerülgeti. (népköltés) Mint farkas az aklot kerűlgeti éhen, … | Úgy őrzi kivűl ő a Rozgonyi házat. (Arany János) || a. (bizalmas, tréfás) Kerülget vkit: nyomában jár vkinek, szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni vele, szeretne udvarolni neki. A szomszéd lányát kerülgeti.
3. (átvitt értelemben) <Vmely kérdést, ügyet> nem mer egyenesen szóvá tenni, messziről próbálja érinteni. Ne kerülgessük a dolgot! Szóláshasonlat(ok): kerülgeti, mint ® macska a forró kását. Ki adja ezt be híven a Tanácsnak? | … Hé, mit kerülgeted? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: elkerülget; kikerülget; körülkerülget; megkerülget.
kerülgetés; kerülgetett; kerülgető.
