kérte
kérte [e] főnév (személyragos) kértem [ë v. e], kérted [ë v. e], kértünk, kértetek [ë-ë v. e-ë], kértük; ..tét (régies)
Vkinek a kérte: vkinek a(z) elhangzott) kérése. Ne tagadjátok meg kértemet. (Vörösmarty Mihály) Kegyelmed kértünkre … kész volt … a portára menni. (Jókai Mór)
