kérlelhetetlen
kérlelhetetlen [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (régies, irodalmi nyelvben) kérlelhetlen [e-e-e]
1. Olyan <személy>, akit kérleléssel, könyörgéssel nem lehet megindítani, meghatni; elhatározásához v. a rendelkezésekhez, törvényekhez hajthatatlanul ragaszkodó. Kérlelhetetlen bíró, zsarnok. A kaszárnya udvarán belül … Vértessy csak katona, a szigorú …, kérlelhetlen parancsnok. (Jókai Mór) Gergelynek nem szabad tudnia, hogy kegyelmed itt van. Ebben kérlelhetetlen vagyok. (Gárdonyi Géza)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás, tulajdonság>. Kérlelhetetlen hang, szigor. Nem az én reszortom – mondá az ő kérlelhetetlen tárgyilagosságával. (Mikszáth Kálmán) [Nagyanya] egész ember volt …, igazságos … szeretetével, kérlelhetetlen, … okos akaratával. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, választékos) Feltétlenül érvényesülő <dolog>. Kérlelhetetlen logika. Eötvös nem tudja a szenvedélyt, mint charaktert rajzolni, sem annak … kérlelhetetlen, végletekre vivő logikáját. (Péterfy Jenő)
kérlelhetetlenség.
