keringő
keringő [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] Általában olyan, aki, ami kering (1–7). Keringő párok; a levegőben keringő gép; a testben keringő vér; a róla keringő hír; a fa körül keringő gyerekek. A keringő hírek alapján ellene is elrendelték a becsületügyi eljárást. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e] Háromnegyed ütemű, páros társasági tánc, amelyre az jellemző, hogy a párok forogva, lábukkal mintegy köröket leírva haladnak előre; valcer. Angol keringő: ennek lassúbb, a körnél kisebb fordulatokkal táncolt változata; bécsi keringő; ® felhívás keringőre; keringőt jár, táncol. Megtanított a keringőre, … az akkori divatos táncokra. (Kosztolányi Dezső) || a. Az a zenedarab, melyre keringőt lehet táncolni. A zenekar Strauss egyik keringőjét játssza. A menüett végeztével keringőt játszottak. (Jókai Mór) Az órakulcsos zsebórák … egy régi keringőt tudnak eljátszani. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): keringőlejtés; keringőlépés; keringőmérték; keringőütem.
keringős.
