kerge
kerge [e-e] melléknév kergén, kergébb [e, e]
1. Olyan <állat, juh>, amely megkergült, kergeségben szenved. Kerge birka, juh, kos. Szóláshasonlat(ok): forog v. azt csinálja, mint a kerge birka ¬. Hát én itt magamban körös-körül járjak, Mint a nyomtató ló, vagy a kerge állat? (Arany János) Egyre határozottabban alakul ki bennem derék sorstársaimnak, a kerge birkáknak makacs szokása, hogy nem egyenesen mennek, hanem körbe igyekeznek. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Olyan <személy, kül. gyermek v. kamasz>, aki sokszor ésszerűtlenül, hebehurgyán, megfontolatlanul cselekszik v. viselkedik; bolondos, féleszű, hóbortos, szeles v. olyan, aki így viselkedik. Ne törődj azzal a kerge kölyökkel! || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kerge birka, juh, kos stb.: hebehurgya, megfontolatlan, hóbortos személy. Te kerge birka! A gyakornoknak másnap kiadták az útlevelet, mert a gróf ennyi kísérlet után nem akarta, hogy egy ilyen kerge juh még a többit is elrontsa. (Vas Gereben) Hóseás átka fogant rajtuk, Hős vezérük is veszendő, kerge kos. (Ady Endre)
