keresztelő
keresztelő [ë-ë-ë] melléknév és főnév (vallásügy)
I. melléknév
1. Olyan <egyházi személy>, aki keresztelést végez. Keresztelő pap.
2. Kereszteléskor, keresztelésre haszn. Keresztelő kápolna, medence, ruha, víz.
II. főnév -t, -je [e] A keresztelés, főleg pedig az ezzel kapcs. kisebb-nagyobb lakoma, ünnepség. Keresztelőbe hivatalos; keresztelőt tart; (szójárás, tréfás) keresztelő lesz: <asztal mellett együtt ülő férfiak és nők társaságában annak mondják, aki felé a véletlenül kiömlött ital folyik>. [A királyné] táncmulatságokat ád szüntelen, | úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy | keresztelője volna. (Katona József) Keresztelő, tor vagy talán névnap volt az éjszaka. (Krúdy Gyula) Édesapám … szó nélkül eltűnt a keresztelő reggelén. (Móricz Zsigmond)
keresztelői.
