keresztel
keresztel [ë-ë-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (vallásügy) Keresztségben részesít vkit. Az öreg plébános keresztelte.
2. (vallásügy) Vkit vminek v. vmilyen névre keresztel: a keresztségben vkinek vmilyen nevet ad. József névre v. Józsefnek keresztelték. Kereszteljük – ne holmi cifra névre: | Katónak, az édes anyja nevére. (Arany János) || a. (bizalmas v. tréfás) Vminek elnevez vkit, vmit. Mindig bolond hónap volt mióta e világ, Az, melyet márciusnak keresztelt a diák (= latin nyelv). (Arany János) Legyen ez tenéked csak novella, mert ha nem annak keresztelném, hát el se olvasnád. (Mikszáth Kálmán)
3. (bizalmas, tréfás) <Bort> titokban vízzel hígít. A kocsmárosról megtudták, hogy kereszteli a bort.
Igekötős igék: átkeresztel; elkeresztel; megkeresztel.
kereszteletlen; keresztelt; kereszteltet.
