keresztben
keresztben [ë-ë-e] határozószó, (népies) keresztbe
1. Vminek hosszirányára merőleges helyzetben. Keresztben fekszik az úton. A vonattetőn hasaltam keresztben. (József Attila)
2. Vminek hosszirányára merőleges irányban (haladva). Keresztben ment át az úttesten. Elővett zsebéből egy gyűrött levelet, melyet előbb irónba göngyöltek, majd behorpasztottak keresztben. (Kosztolányi Dezső)
3. Vminek irányát keresztezve. A szél a folyammal keresztben fútt s az evezőkkel szemben. (Jókai Mór)
Szólás(ok): keresztben áll a szeme: a) kancsalít; b) láthatóan ittas.
