keresmény
keresmény [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (régies) Vki rendszeres munkájának, foglalkozásának anyagi eredménye; fizetés, kereset. Kit saját keresménye nem táplálhat, az a társaság [= társadalom] terhére él. (Kölcsey Ferenc) Fiam már fizetéses hivatalnok …, megélhet a maga keresményéből. (Arany János) || a. (ritka) Az a pénzösszeg v. természetbeli járandóság, amelyet vki munkájával v. más módon esetről esetre megkeres; nem rendszeres jellegű kereset. [Czakó] nem volt képes keresményéből az életfenntartásra legszükségesebb költségeket fedezni. (Jókai Mór)
2. (régies, költői) Szerzemény (1). Minden keresményem haramiakézben. Még a ruháimból is kifosztottak az átkozottak. (Vörösmarty Mihály) Fegyveremre senki se tart számot, Senkié sem, igaz keresményem. (Arany János)
