kereskedő
kereskedő [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, vállalat>, aki, amely vmivel kereskedik, kereskedéssel foglalkozik. Vmely árucikkel kereskedő cég, üzletember.
2. Olyan <közösség>, amelynek tagjai a történelem vmely korában jelentős szerepet játszottak a nemzetközi kereskedelemben, ill. olyan <település>, amelynek lakói közül aránylag sokan éltek kereskedelemből. Kereskedő nép, város.
II. főnév -t, -je [e] (elavulóban) <A magánkereskedelemben> áruk adásvételével hivatásszerűen foglalkozó, önálló üzlettel v. üzleti vállalkozással bíró személy. Iparosok és kereskedők; gazdag kereskedő; házaló kereskedő; a kereskedő elad, vesz, (ki)árusít; a kereskedő kinyitja, bezárja boltját. A kereskedők felvásárolták a készleteket. A kereskedők sokat utaznak. Egy kövér kereskedő megütközve áll meg, abban a hitben, hogy őt szólították meg. (Karinthy Frigyes) Bőröd ne bízd kereskedőre, | ki elád felhőt az egen | s földön telket vesz belőle. (József Attila) || a. (ritka, nem hivatalos) <Az állami kereskedelemben> kereskedelmi alkalmazott, dolgozó.
Szóösszetétel(ek): 1. kereskedőcég; kereskedőcsalád; kereskedőegyesület; kereskedőhely; kereskedőinas; kereskedőivadék; kereskedőtanonc; kereskedőtárs; kereskedőtársaság; kereskedőtestület; kereskedővér; kereskedővilág; 2. borkereskedő; fakereskedő; fűszerkereskedő; kiskereskedő; leánykereskedő; marhakereskedő; nagykereskedő.
kereskedői; kereskedőség.
