kereskedés
kereskedés [e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (elavulóban) (csak egyes számban) A kereskedik (1) igével kifejezett tevékenység, foglalkozás; az a tény, hogy vki (foglalkozásszerűen) kereskedik. Kereskedést folytat; kereskedéssel foglalkozik. Nagy kereskedés vagyon itt mind a földön, mind tengeren. (Mikes Kelemen) || a. (régies) Kereskedelem. A kereskedést – ha tiszta, ha vegyes – Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes. (Arany János)
2. Üzlet(helyiség), bolt. Kereskedése a város közepén volt. Bement egy kereskedésbe. Kereskedést nyitott.
Szóösszetétel(ek): állatkereskedés; csemegekereskedés; fűszerkereskedés; kiskereskedés; könyvkereskedés; magkereskedés; műkereskedés; nagykereskedés; papírkereskedés; régiségkereskedés; vaskereskedés; vegyeskereskedés; zeneműkereskedés.
kereskedési.
