keresett
keresett [e-e-ë] melléknév -n, -ebb [e, e]
1. (csak alapfokban) Olyan, akit, amit kerestek (I). Itt van a keresett könyv. Elfogták a sokáig keresett tettest.
2. (csak alapfokban és határozóval) Olyan <szerzemény>, amelyért vki megdolgozott, amely keresményből származik. Könnyen, nehezen keresett pénz. Mihály a takarót magához ölelvén, elvitte olyképp, mintha megfizetett volna, mintha becsülettel keresett pénzt adott volna. (Tömörkény István)
3. Könnyen eladható; kapós, kelendő <árucikk>. Felaggatva a fogasokon a sokféle subák, a legkeresettebb árucikkek a téli évadban. (Jókai Mór)
4. Olyan <személy>, akihez sokan fordulnak megbízatással, megrendeléssel, szakmájába vágó kérdéssel; felkapott. Keresett iparos, orvos, ügyvéd. || a. (ritka) Olyan (szórakozó)hely, amelyet fizető vendégek nagy számban keresnek fel; látogatott. Keresett mulató, vendéglő. Krisztics úr … kisegítő a jobb és keresettebb bormérésekben. (Tolnai Lajos)
5. Mesterkélt, erőltetett, nem természetes <magatartás, stílus>. Keresett kifejezések; keresetten beszél. Egyszerűsége nem keresett; természetesen fejezi ki lényének nyugodt harmóniáját. (Karinthy Frigyes)
keresettség.
