keresetlen
keresetlen [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. (népies, régies) <Népi babonában> olyan, amit keresés nélkül találtak. A garaboncás … azt mondta, hogy keresetlen füvet meg ecetet kell a rontás ellen a szájokba tölteni. (Jókai Mór)
2. Egyszerű, természetes, mesterkéltség nélküli <megnyilatkozás, magatartás>. Keresetlen szavakkal mondott köszönetet. [A népdalgyűjtőnek] be kell érnie a népi előadás … keresetlen talpraesettségével. (Arany János) Van benne férfiasság …, a tartásában keresetlen fönség és némi úrias negédesség. (Péterfy Jenő)
keresetlenség.
