kerékkötő
kerékkötő melléknév és főnév
I. melléknév (népies) Olyan <tárgy, eszköz>, amely a kocsi egyik kerekének forgását akadályozza v. lehetetlenné teszi, s ezáltal a kocsi haladását a lejtőkön lassítja. Kerékkötő lánc, saru, szíj. Tartanak-e a hevederek meg a kerékkötő szíj? (Jókai Mór)
II. főnév
1. (népies) Kerékkötő lánc, saru, szíj v. kötél. A kerékkötőt elhasználja a gyakori alkalmazás. (Eötvös József) A pap eloldotta a kerékkötőt, s közibe vágott a lovaknak. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Vmit megakadályozó, hátráltató, vminek a megvalósításában nehézségeket támasztó, akadékoskodó személy v. ritk. dolog. A fejlődés, a haladás kerékkötője. Ő volt a vállalkozás kerékkötője.
