keramit
keramit [ë v. e] főnév -ot, -ja (műszaki nyelv)
1. Meszes v. vasas anyagból magas hőfokon égetett, nagyon szilárd és tömör építési anyag.
2. Ebből készült sima felületű tégla v. lap, amely utak, terek, udvarok, egyes belső helyiségek stb. burkolására haszn. A kocsiút keramittal van burkolva.
3. jelzői használat(ban) Keramitból készült. Keramit burkolat, tégla.
Szóösszetétel(ek): keramitkocka.
