képződmény
képződmény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában olyan dolog, amely emberi beavatkozás, irányítás nélkül, esetleg az emberi akarat ellenére képződik, keletkezik.
1. (biológia) <Élő szervezetben v. szervezeten> nem létfontosságú, néha kóros alakulat, kül. kinövés. Kóros képződmény.
2. (földtan) A Föld történetének egy bizonyos időszakában keletkezett, szerves v. szervetlen maradványok által meghatározott jellegű kőzetcsoport; formáció (2).
Szóösszetétel(ek): cseppkőképződmény.
képződményű.
