képzelődés
képzelődés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (rendsz. egyes számban) A képzelődik igével kifejezett tevékenység, ill. folyamat, állapot; az a tény, hogy vki képzelődik. Képzelődés lett úrrá rajta. Képzelődése betegséggé fajult. [Ovidius] … elbeszélő költeményt írt, hol a lélek határtalan képzelődése mindent utolér. (Vörösmarty Mihály)
2. (gyak. rosszalló) Ennek eredménye: képzeletben élő, elképzelt dolog. Ez nem valóság, hanem képzelődés. Azt hittem, valami álom, valami képzelődés nyűgöz le. (Mikszáth Kálmán)
képzelődési.
