képzelgés
képzelgés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies, irodalmi nyelvben)
Képzelődés. Hiú képzelgés. Több, mint költői képzelgés e bánat. (Eötvös József) [Az orvos] az egész bajt képzelgésnek mondja. (Arany János) A régi írók így szóltak: „nyájas olvasó”. Milyen képzelgés! Hátha nincs nyájas olvasó? (Karinthy Frigyes)
