képzelet
képzelet [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az a képesség, ill. tevékenység, amely vki tudatának meglevő tartalmából új képeket tud alakítani; fantázia. Csapongó, élénk, költői, túlfűtött képzelet; képzelet alkotta, szülte alakok, képek; ® megragadja vkinek a képzeletét; szabadjára ereszti a képzeletét. Szállj Képzelet, szállj rózsafátyolodban | Bátran lebegve, mint királyi sas. (Kölcsey Ferenc) Olyan úr az emlék s a képzelet, | hogy érzékeid eseményei, | mellette mind csak koldús unalom. (Szabó Lőrinc)
2. Ennek a tevékenységnek az eredménye; az, amit vki elképzel. Maga előtt látta képzeletben. Minden képzeletet felülmúl(ó) v. meghalad(ó): hihetetlen, csodálatos, fantasztikus. Nem valóság, csak képzelet. Mi elrémíté a menyasszonyt, Nem volt egyéb, mint képzelet. (Arany János)
3. (régies) Elképzelés (2). Nyakravaló nélkül akarod megvédni hazádat? | Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez! (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): képzeletmozgató.
képzeleti.
