képzel
képzel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Vkit, vmit vhogyan, vmilyennek képzel: vkiről, vmiről mint valóságosan még nem tapasztalt, nem érzékelt személyről, jelenségről a tudatában levő képzetek alapján (vmilyen) képet alkot magának. ® Álmában sem képzelte volna. Milyennek képzeled a tájat? Szebbnek képzelte a várost. Úgy képzelte a jövőjét, hogy … Én egy várost képzeltem, és egy nagy falut találtam ott. Idősebbnek képzeltem apádat. A koporsó után épen azt képzelem, Ami bölcsőm előtt történt vala velem: Aluszom, jó álom, mihelyt elenyészek. (Csokonai Vitéz Mihály) Nagy kastélyt képzel a menyecske … S imé: szerényen tűn elő A kis bogárhátu öreg ház. (Tompa Mihály) || a. Vmit képzel (magának): vmit gondolatban, képzeletben maga elé állít, emlékképeiből összeállít. Képzelj egy szép hidat! Képzeljetek magatoknak egy öreg pásztort, no, olyan volt az öreg. Mindenkinek saját tetszésére bízzuk, képzeljen magának egy nagy termet … (Móricz Zsigmond)
2. Vhova (v. vhol) képzeli magát: a) gondolatban, képzeletben vhová helyezi, teszi, gondolja magát, ill. az a benyomása, mintha ott volna. A szónoki emelvényre képzeli magát. Haza képzeli magát. Szülőfalujában képzelte magát. b) <nagyfokú vágy vagy félelem hatására> vhol látja magát, szinte azt hiszi, hogy vhová került, ill. vhol van. Máris az elnöki székbe képzeli magát. Folyton a kórházba képzeli magát. Vkinek a helyzetébe, a helyébe stb. képzeli magát: igyekszik úgy érezni, gondolkozni, mintha ő az a másvalaki volna. Képzeld magad az én helyembe! Képtelen vagyok az ő világába képzelni magam.
3. <Régen átélt, ismert jelenséget, helyzetet, dolgot, személyt> emlékezetében fölidézve, szemléletesen maga elé állít. Maga elé képzelte rég nem látott otthonát.
4. Vmit képzel (vkiről) v. vkinek, vminek képzel vkit, vmit: a valóságnak meg nem felelő módon gondol, hisz, vél vmit (vkiről), hisz, vél, tart vkit, vmit vkinek, vminek. Képzeld, képzelje, hogy …: vedd, vegye úgy, mintha …; csak nem képzeled, hogy …? Mit képzelsz te? Azt képzelték, hogy így is lehet dolgozni. || a. Vmilyennek képzeli magát: helytelenül, tévesen vmilyennek hiszi, tartja magát. Betegnek képzeli magát. Szépnek képzelte magát.
5. (bizalmas) Képzelem: (el)gondolom, meg vagyok győződve róla, hogy … Képzelem, mennyire megörült a jutalomnak! No, képzelem, hogy erre az okoskodásra hogy kiáltana fel elszörnyedve minden … ember. (Jókai Mór) || a. (bizalmas) Képzeld: <a városi társalgási nyelvben, meglepőnek szánt közlés bevezetéseképpen:> Képzeld, megházasodtam! Képzeld, mi történt! Képzeld csak! Képzeld, a kaput becsukták az orrom előtt. (Mikszáth Kálmán) És mit csinált a cseléded? – Lángvörös lett. Háta mögé dugta kezét, berohant a konyhába, és – képzeljétek – sírt. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: átképzel; beképzel; beleképzel; elképzel; végigképzel; visszaképzel.
képzelés; képzelhetetlen; képzelő.
