képmás
képmás főnév -t, -ok, -a (ragos alakokban rendsz. birtokos személyraggal)
1. (régies) Arckép (1). A szerző képmásával. Ebben a csúnya szobában akasztotta fel becses képmását. (Jókai Mór)
2. Vkihez, vmihez mindenben hasonló, de másvki, vmi. Hű képmása vkinek; szakasztott képmása. Csókolom a Bábel tornyának az ő képmását, a te ormányodat, oh Jankó! (Petőfi Sándor) || a. Hasonlóság. Saját képmására formálta.
3. (ritka, régies) Vminek a példája, mintája, jelképe. Vígjátéka … igen hív képmása azon körnek, melyben forog. (Vörösmarty Mihály)
