kénytelen-kelletlen
kénytelen-kelletlen határozószó és melléknév
I. határozószó Nem szívesen, de vmely kényszerhelyzet miatt mégis. Kénytelen-kelletlen megteszi; kénytelen-kelletlen beleegyezik. Végre, hogy a tolmács nem jött, kénytelen-kelletlen felállt Küprili, s jól-rosszul elkezdé tolmácsolni a vezér kívánságát. (Jókai Mór) Józsi nagy dünnyögve s kénytelen-kelletlen ugyan, de … a legszebb kocsiját, a legjobb lovait … befogta. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév Kénytelen-kelletlenül (ritka, irodalmi nyelvben) Kényszerűségből való. [Szép látvány] nézni ezt a várat, egykor Zsigmond királyunknak is kénytelen-kelletlen tanyáját. (Baksay S.)
