kényszerül
kényszerül [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön
Vki v. (ritka) vmi <bizonyos külső körülmények folytán> kénytelen, illetve kényszerítve van vmit megtenni, ill. abbahagyni. Vmire v. vmit csinálni kényszerül; alkudozásra, koldulásra, megadásra, színvallásra, védekezésre kényszerül. Végül is arra kényszerült, hogy … A díjnoknak reggel jókor hivatalba kellett mennie, ezért Tábory Elemér kényszerült korán elaludni. (Babits Mihály) || a. Vki, bár a cselekvés, magatartás helytelenségét v. bizonyos szempontból való kifogásolhatóságát látja, kénytelen vmit tenni v. nem tenni. Tétlenségre kényszerült.
Igekötős igék: bekényszerül; belekényszerül; rákényszerül.
kényszerülés; kényszerülő; kényszerült.
