kényszeredik
kényszeredik [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (kissé választékos)
1. Kénytelenségből, kedvetlenül, ímmel-ámmal, de mégis ráadja magát vmire; vmire fanyalodik, kényszerül. Írásra kényszeredik. Elismerő szóra kényszeredett. Végül távozásra kényszeredett. Az elkényeztetett fiú apja halála után munkára kényszeredett. || a. Vhova kényszeredik: kedve ellenére vhova kell mennie. Végül mégis ide kényszeredett hozzánk.
2. (ritka) <Emberi megnyilatkozás> kényszeredetten jelentkezik. Mosoly kényszeredik az ajkára.
Igekötős igék: belekényszeredik; elkényszeredik; kikényszeredik; odakényszeredik; rákényszeredik; visszakényszeredik.
kényszeredés; kényszeredő.
