kenyérkereső
kenyérkereső melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, akinek megélhetést biztosító foglalkozása van. Két kenyérkereső fiát elvesztette. Szép, egészséges termetű, kenyérkereső fiaira gondolt. (Tolnai Lajos)
2. Olyan <állás, foglalkozás, eszköz>, amellyel vki biztosítja a megélhetést a maga és családja számára. Kenyérkereső foglalkozás, mesterség, szerszám. Kenyérkereső, parányi tudomány vala mindaz, amivel a közdolgok férfiai a mindennapi világot százados formák szerint igazgaták. (Kölcsey Ferenc)
II. főnév
1. Az a személy, akinek olyan állása, foglalkozása van, amellyel a maga és családja v. hozzátartozói megélhetését biztosítja. Én nem menekülhettem a … halálba … Kutyakötelességem volt kitartani. Én voltam a szegény öreg édesanyám kenyérkeresője. (Ambrus Zoltán) || a. Olyan személy, aki megkeresi a maga megélhetéséhez szükséges anyagiakat. Három kenyérkereső van a családban. A lányom is velünk él, de ő is kenyérkereső. Még én diák voltam, mikor ő már kenyérkereső volt. (Vas Gereben)
2. (ritka) Olyan eszköz, amellyel vki a megélhetést biztosítja a maga és családja részére. A toll is rossz kenyérkereső, de hát a tű! … (Mikszáth Kálmán)
