kenyeres
kenyeres [ë-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) -ebb [e]
1. Kenyér tartására, szállítására való <eszköz>. Kenyeres kocsi, kosár. A lány tett-vett odabent. Előkészítette a tányérokat, … kenyeret szelt. Tiszta szalvétát tett a kenyeres kosárba. (Hunyady Sándor)
2. Kenyér árusításával foglalkozó <személy>. Még a győri kenyeres kofa is megvárja az országos vásárt … (Vas Gereben) || a. Kenyér árusítására való <helyiség>. Kenyeres bolt.
3. (bizalmas) Olyan <személy>, aki feltűnően sok kenyeret fogyaszt, v. általában nem kenyérrel fogyasztott ételhez is kenyeret eszik. Nagy kenyeres. Ez a fiú nagyon kenyeres gyerek.
4. (népies) Kenyeres pajtás v. (ritka) cimbora: olyan személy, aki barátja mellett jóban-rosszban kitart, örömében, bánatában osztozik. Falu legényei, kenyeres pajtásim, | Az Isten áldása szálljon le reátok. (népköltés) Valaha jó pajtások voltunk, kenyeres cimborák. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, népies) Puha halmazállapotú, keserű ízű, csomós, romlott <rész a lépes mézben>.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Vendéglőben, kávéházban> kenyeret és péksüteményt áruló személy, főleg nő. Küldje a kenyerest! A kenyerestől zsemlét vett.
2. (régies) Kenyeres pajtás. Mit búsulsz kenyeres, Midőn semmid nincsen? (népköltés) Ej-haj, jó kenyeres, Szegjük fel nyakunkat. (Tóth Árpád)
