kenés
kenés [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a ken igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit vmivel, ill. hogy vmit vmire kennek.
1. Vminek folyadékkal, péppel, kenőccsel vékonyabb rétegben való bevonása, bedörzsölése. A cipő kenése; az arc kenése; vminek hájjal, olajjal való kenése; a vajnak kenyérre való kenése. || a. (népies) Fájós test(rész)nek vmivel való (be)dörzsölése; masszírozás. Jót tesz a kenés a fájós derekának.
2. (műszaki nyelv) Gép, szerkezet forgó, mozgó alkatrészének vmely kenőanyaggal való rendszeres ellátása, kezelése. Szilárd kenés; elvégzi a kenést.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Vminek vkire kenése: vminek jogtalanul másra hárítása, ráfogása. Vmely hiba, bűn, vád másra kenése.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Megvesztegetés. Kenéssel próbál célt érni.
