kelés
kelés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a kel igével kifejezett cselekvés, folyamat. Korai kelés; kelés reggel hétkor; a kenyér kelése.
2. <Bőrön> a szőrtüszőknek és a faggyúmirigyeknek gennyes daganatot okozó gyulladása, ill. az így támadt gennyes daganat. Érett kelés; kinyomja a kelést. Tele van kelésekkel. Felvágták a kelést. Fekély vagy, Duzzadt kelés, mirígyes daganat Romlott véremben. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Csak csont és bőr maradt rajta, arcát és egész testét kelések éktelenítették el. (Kuncz Aladár)
