kelepce
kelepce [e-e-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. (régies) Madarak, vadak megfogására haszn. eszköz; csapda, tőr. Az állat beleesik a kelepcébe. Kelepcét állít a vadnak. Minden madarász megveti nektek A kelepcét, tőrt, lépet, kalitot. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Olyan helyzet, amelyet megtévesztő szándékkal vkinek a vesztére, rászedésére agyaltak ki; csapda. Kelepcébe ® csal; kelepcébe ejt v. szorít vkit; kelepcébe esik, kerül; kimenekül a kelepcéből; kelepcét állít, készít vkinek; kelepcét ® vet vkinek, vminek v. vmi elé. Megvásárolja … az okiratokat, amelyek ellenségének bűnét bizonyítják. Azután kelepcébe csalja és gáncsot vet neki. (Ambrus Zoltán)
