kéklik
kéklik tárgyatlan ige (-ek), (-esz) [ë, e]; -ett [ë]; (-enék), (-enél) [e, e], -ene [e-e]; (kékeljen) [ë-ë]; -eni [e]; (ritka) kékell [e] v. kékellik [e], kékelljen [e-ë] v. (választékos) kékelljék [e]
A környezet színétől többé-kevésbé elkülönülve, kék színben mutatkozik; kék színű. Nagy folt kéklett a hátán. Mint a parti virág, kékellett szép szeme fénye. (Vörösmarty Mihály) A cigányon sokszorosan foltozott nadrág kéklik. (Gárdonyi Géza) Örök sötétben is kéklik felettem Szemed derűje, mint a nyári mennybolt. (Juhász Gyula) || a. A környezet színétől elkülönülve, távolról kék színűnek látszik. Távol, halmok s hegyek láncolatja kéklik. (Tompa Mihály)
Igekötős igék: előkéklik; idekéklik; odakéklik.
