kéjutazás
kéjutazás [j-u] főnév
1. (régies, irodalmi nyelvben) Nem határozott céllal, hanem szórakozásból, időtöltésből, kedvtelésből tett, rendsz. hosszabb, költséges v. éppen fényűző utazás. Kéjutazás a tengerparton. Csinos összeghez jutván, hosszabb kéjutazást tett Indiába. (Karinthy Frigyes)
2. (ritka, rosszalló) A közérdek ürügyével, közpénzen tett, fölösleges és rendsz. egyéni szórakozásra felhasznált utazás. A fokozott ellenőrzés csökkenti az indokolatlan balatoni kéjutazásokat.
