kegyeskedik
kegyeskedik [ë-e-ë v. e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (rendsz. 2. és 3. személyben)
1. (ritka, vallásügy) Kegyes (4) ember módjára viselkedik.
2. (régies, választékos, ma tréfás v. gúnyos) <Alázatos v. szerfölött udvarias stílusban:> kegyes vmit megtenni; szíveskedik, tetszik (3a). Kegyeskedjék megengedni, meghallgatni. Köszönjük, hogy kegyeskedett idefáradni. A Magyar Szépirodalmi Intézet … engemet tetemes szótöbbséggel tagjává választani kegyeskedett. (Arany János)
kegyeskedés; kegyeskedő.
