kefélkedik
kefélkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (ritka)
<Személy> a rajta levő ruhát, lábbelit v. saját haját kefével tisztítja. Sokáig kefélkedett. Ne sokat kefélkedjetek, mert mindjárt ebédelünk. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: kikefélkedik; lekefélkedik; megkefélkedik.
kefélkedés; kefélkedő.
