kaszál
kaszál ige -t, -jon
1. tárgyas <Ember kaszával, gép vmely éles lemezzel, pengével> úgy tevékenykedik, ill. működik, hogy sok, többé-kevésbé hasonló füves, szálas növényt a tövénél levág. Búzát, bükkönyt, füvet, zabot kaszál. Kaszálhatod a fűt világ végeig, Holnap kinő az, ha ma lenyesik. (Petőfi Sándor) Kaszát kalapál, azután csalamádét kaszál. (Nagy Lajos) || a. tárgyas <Nagyobb területet v. mennyiséget> lekaszál. Két holdat kaszált ma. Kaszálj egy hétre való füvet. || b. (tárgy nélkül) A kaszálás munkáját végzi. Ki kaszál gyorsabban? Egész nap kaszált. S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban, Gőgösen henyél az [= álnok bátyja] a királyudvarban. (Arany János) Julisnak valóságosan repkedett a lelke az örömtül, ha kapált, kaszált. (Móra Ferenc)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Kaszál a halál: sok ember hal meg (járvány, háború idején). A halál megmutatta, hogy nemcsak a szalmaházakban kaszálhat, hanem még a palotákban is. (Mikes Kelemen)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Járás közben kissé a földön csúsztatva> úgy rakja a lábát, hogy azzal minden lépéskor félkört ír le. Kaszál a lábával. Most épen gyorsat ugranak. | Nem úgy, mint holmi nápic úrfiak, Kaszálva lábbal, és kézzel hadarva. (Arany János)
4. tárgyatlan (ritka, sport) <Tornában> törzsét forgatva két karját felváltva jobbra-balra lendítve a kaszálásra emlékeztető himbáló mozdulatokat végez.
Szólás(ok): ld. tud.
Igekötős igék: elkaszál; lekaszál; végigkaszál.
kaszálatlan; kaszálgat; kaszálhatatlan; kaszált; kaszáltat.
