kartács

Teljes szövegű keresés

kartács főnév -ot, -a (katonaság, történettudomány)
Ólomgolyókkal v. vasdarabokkal töltött, vékony bádog falú tüzérségi lövedék, amely közvetlenül a cső előtt robban, és kúp alakú teret szór be; közelről történő támadás elhárítására használták. Kartácsra tölti az ágyút; kartáccsal lövet.  Alabin négy ágyúja mögött állt, amik kartácsra voltak töltve. (Jókai Mór) || a. (régies) Ezer v. milliom kartács: <enyhe, katonás szitkozódásként, bosszús felkiáltásként>.  Ezer kartács! meg van ez a játék nyerve. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): kartácságyú; kartácslövés; kartácsszóró; kartácszápor.
kartácsol.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT