káromol
káromol tárgyas ige -t, -jon (választékos)
<Vallásos tiszteletben részesülő személy(ek)et v. fogalmakat> durva, ocsmány, trágár szavakkal gyaláz, szidalmaz. Káromolja az Istent v. Isten nevét. Versenybe hítak égre átkozódni, És káromolni mindent ami szent. (Vörösmarty Mihály) És elpártolt a hűtelen szerencse. Hogy káromolnom kelle az eget. (Juhász Gyula) || a. (régies) Szitkokkal illet, szid(almaz) vkit. Elkezdte őt tág torokkal szidni, káromolni. (Jókai Mór)
káromló; káromlott.
