káromol

Teljes szövegű keresés

káromol tárgyas ige -t, -jon (választékos)
<Vallásos tiszteletben részesülő személy(ek)et v. fogalmakat> durva, ocsmány, trágár szavakkal gyaláz, szidalmaz. Káromolja az Istent v. Isten nevét.  Versenybe hítak égre átkozódni, És káromolni mindent ami szent. (Vörösmarty Mihály) És elpártolt a hűtelen szerencse. Hogy káromolnom kelle az eget. (Juhász Gyula) || a. (régies) Szitkokkal illet, szid(almaz) vkit.  Elkezdte őt tág torokkal szidni, káromolni. (Jókai Mór)
káromló; káromlott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT