karkötő
karkötő melléknév és főnév
I. melléknév <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Karkötő óra: karóra. Ezüst, arany karkötő óra.
II. főnév
1. Csuklón v. az alsó karon hordott, karika v. pánt alakú, gyak. drágakövekkel, gyöngyökkel, zománccal, ötvösművekkel díszített ékszer; karcsat, karperec. Arany, ezüst karkötő. Névnapi ajándékul szép karkötőt vett a feleségének. Ime vegye ön ezt jutalmul …, szólt Cynthia, lecsatolva gyémántos karkötőjét. (Jókai Mór) [A vidéki színésznő] két csuklóján karkötő volt, amelyeken temérdek apróság csilingelt, zörgött. (Krúdy Gyula)
2. (katonaság, régies) <Háborúban v. (had)gyakorlatokon> bizonyos személyeknek vmilyen textilanyagból készült, a felső karon hordott jelvénye különös rendeltetés jelzésére; karszalag. Fehér karkötő: fehér alapon vörös kereszt mint a betegek és sebesültek ápolásával foglalkozók jelvénye; vörös karkötő: vörös alapon fehér kereszt mint a sebesültvivők jelvénye.
karkötős.
