kárhozott
kárhozott melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. (vallásügy) Kárhozatra (1), örök szenvedésre, pokolra jutott <lélek>. Kárhozott lelkek. Lelke légyen kárhozott, S mint a pokol, hová megy, fekete. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, költői) Súlyos szenvedést érző, elviselhetetlen kínokat szenvedő. Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, akit, amelyet megátkoznak azzal, hogy az elkárhozottakhoz hasonló sorsra jusson. Kárhozott légy, csalfa kút, Kárhozott a szellem is, Mely … A világra felhozott. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -at, -ja (vallásügy) Kárhozott lélek. A kárhozottak és üdvözültek serege; a kárhozottak örök szenvedése. Lelkem, szeressed hazámat! | … egy országot hordozol magaddal, | … viszed, mint a kárhozott a poklot. (Babits Mihály)
