karfa
karfa főnév
1. Ülő- v. fekvőbútor oldalsó támlája, melyre könyökölni, támaszkodni lehet. Ült a zsöllyében, majdnem mozdulatlanul. Mindkét kezével megfogta bársony karfáját. (Kosztolányi Dezső) A dívánra omlott, és … homlokát a … vásott karfába ütögette. (Babits Mihály)
2. Rudakból, gerendákból alkotott szerkezet, építmény, amelyet derékmagasságban korlátul v. fogódzóul alkalmaznak olyan út, hely v. nyílt helyiség szélén, amely mellett mélység van. Az erkély, a lépcső, a híd, a kilátó, a terasz karfaja. Karfa szegélyezte az út meredek szélét. Iszonyú ordítással dőlt a híd karfájának. (Jókai Mór) A karfára könyökölve nézte, hogy ballagok le a csigalépcsőn. (Kosztolányi Dezső)
karfás.
