karcol
karcol ige -t, -jon
1. tárgyas Karcol vkit, vmit: <személy> vmely hegyes eszközt v. a körmét úgy húz(za) egy darabon vkinek a bőrén, vmely testrészén v. vmin(ek a felszínén), hogy vonalszerű kis nyomot hagy, bemélyedést váj, esetleg kisebb sérülést ejt rajta. Ne karcold az asztalt azzal a tűvel! || a. (tárgy nélkül) (ritka) Beh bolond az ember, hogy akkor is harcol, Mikor nem tud vágni, legfölebb ha karcol. (Arany János) || b. Karcol vkit, vmit: <hegyes tárgy, eszköz> mozgás közben egy darabon hozzáérve, vonalszerű kis nyomot hagy, bemélyedést váj vkinek a bőrén, vmely testrészén v. vmin, esetleg kisebb sérülés(eke)t ejt rajta; karmol (1a). A kés hegye éppen csak karcolta a bútort. Ez a cipőmből kiálló szög szüntelenül karcolja a lábamat. A páncélt … átjárja pogány vas, És testét, noha csak gyengén karcolva, hasítja. (Vörösmarty Mihály) || c. (tárgy nélkül) Vmi alakjánál, anyagánál, természeténél fogva ilyen nyomot szokott hagyni, esetleg sérülést ejteni vmin, vkin. Karcol ez a ceruza, ez a toll. || d. Vhova karcol vmit: <hegyes eszközzel> vmibe, vmire bemélyedő vonala(ka)t húzva rajzol, ír vmit. A műkorcsolyázó figurákat karcol a jégre. Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj? (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (ritka, művészettörténet) Rézkarcot készít. Nagyon jó festő, és kitűnően karcol.
3. (átvitt értelemben) Vmi karcolja vkinek a torkát: éles v. hideg levegő, erős v. csípős ital, erős paprika, esetleg vmely apró éles tárgy csípi, marja, ingerli a torkát; kapar (7). Karcolja a torkát a bor. Valami karcolja a torkomat. Ajkához emelte az italt, de az váratlanul karcolta a torkát, mintha nem is konyak, hanem rum volna. (Babits Mihály)
Igekötős igék: bekarcol; belekarcol; felkarcol; megkarcol; odakarcol; összekarcol; rákarcol; végigkarcol.
karcoló; karcolt.
