kaptár
kaptár főnév -t, -ok, -a v. -ja
Általában a méhek számára készített mesterséges lakás, odú. Zúg a kaptár. Kinyitotta a mézzel teli kaptárt. Azután mind sűrübb a repesők rajja; Cikázik a tánca, és zümmög a zajja; Bong a tele kaptár. (Arany János) De őrzi tavaszról a tavalyt | a zárt lakás, mint télen a kaptár | némultan őrzi a dermedt rajt. (Babits Mihály) Az emberi zsugoriság mintaképe a sok-sok ezer méhhel teli kaptár. (Gelléri Andor Endre) || a. Kinyitható, ill. szétszedhető, elöl nyílással s belül keretekkel ellátott, fekvő v. álló láda erre a célra. Leveszi a kaptár hátulját.
Szóösszetétel(ek): anyakaptár; vándorkaptár.
