kapca

Teljes szövegű keresés

kapca főnév kapcát, kapcája
1. A láb védelmére, melegen tartására, harisnya helyett a csupasz lábfejre tekert vászon- v. flaneldarab, amelyet főként csizmában, bakancsban hordanak. Kapcát csavar, teker a lábára. Átnedvesedett a kapcája. A kapca ráncai feltörték a lábát.  Kapcát hordok ma is a cipőmben, igaz hogy a legfinomabb selyemből. (Krúdy Gyula) Micsoda vadonatúj kapca volt az. Puha flanel … S fel rá a csizmát. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó v. régies) Durva, vastag harisnyafajta.  Kis asztalkán egy félig kikötött [= megkötött] kapca. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, népies, durva) Vkinek a (lába) kapcája: olyan személy, akinek megvetést és mindenféle durvaságot el kell szenvednie vkitől. Lába kapcája sem lehetne: hozzá sem lehet mérni, hasonlítani; méltatlan hozzá.  A szegény, megvetett, utolsó trafikos … mindenkinek a kapcája az Andrássy úton. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, népies, durva) Megvetett személy; hitvány alak. Te kapca! Hozzáment ahhoz a kapcához.
Szólás(ok): (olykor tréfás) szorul a kapca v. a kapcája: szorongatott, nehéz helyzetbe, bajba kerül(t) (vki); (tájszó) főzik a kapcaját: nem tud nyugton ülni, nincs maradása.
Szóösszetétel(ek): kapcaruha; kapcaszár; kapcaszorító.
kapcás.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT