kanóc
kanóc főnév -ot, -a
1. Egyszerűbb világítóeszköznek az a fonal- v. szalagszerű része, amely a világítóanyagot magába szívja, és kiálló részén meggyújtva fényt ad. A gyertya, a mécses, a petróleumlámpa kanóca. Levágja a kanóc végét. Új kanócot tesz a lámpába. Este hazamegy, magára zárja a sötét lakást, s lámpafénnyel játszik … hol felcsavarja a kanócot, hol eloltja. (Gelléri Andor Endre)
2. (katonaság, történettudomány) Csepűből sodort, könnyen égő anyaggal átitatott, vastag zsinór; egyik végén meggyújtva ágyúk elsütésére használták. A tüzérek ötével sorban fenn ültek az ágyúszekéren, a kanóc kézben volt. (Jókai Mór) Éva a lövésre odapillant. Az urát látja, amint a füstölgő kanócot tartja. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Gyújtózsinór. Hosszú kanócot vezettek a kőbányában elhelyezett robbanóanyaghoz.
kanócos.
