kancsó

Teljes szövegű keresés

kancsó főnév -t, -ja
1. Cserépből, üvegből, fémből készült, rendsz. öblös, csúcsos szájú, nagyobb füles edény, víz, szeszes ital tartására, régen ivóedényként. Vizet hoz a kancsóban. Iszik, tölt a kancsóból. Teletölti a kancsót.  Az az orros kancsó megint jár közöttünk. (Csokonai Vitéz Mihály) Ott ült egy barna parasztember. Alatta gyékény, előtte zöldmázas kancsó. (Gárdonyi Géza) A szalonban … ragyogtak az ibrikek és kancsók. (Kosztolányi Dezső) || a. (-val raggal, számnévi jelzővel) Az a mennyiség, amennyi egy ilyen edénybe belefér. Hozott vizet két kancsóval.
2. A kancsóban (1) levő ital, kül. szeszes ital. Kiitta a kancsót.  Kancsót fiú! veszendő Ez élet, és előlünk Mint egy palack bor elfogy. (Csokonai Vitéz Mihály) Szóla most a gazda: „Pedig úgy illenék, Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk.” (Arany János)
3. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy kancsóba belefér. Egy kancsó bor, víz.
Szólás(ok): (tréfás) a kancsó fenekére néz: a) addig iszik, amíg csak van bor a kancsóban; b) alaposan beboroz.
Szóösszetétel(ek): 1. kancsófenék; kancsófül; 2. söröskancsó; vizeskancsó.
kancsónyi; kancsós.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT