káka
káka főnév kákát, kákája
A sásfélékhez tartozó növénynemzetség, amelynek fajai vizes, mocsaras területeken, gyak. tömegesen fordulnak elő; hengeres, csomó nélküli, levéltelen száruk, ennek csúcsán rövid, tömött virágzatuk van (Schoenoplectus v. Scirpus). Erdei, sziki, szürke, tavi káka. Nem születtem arra, érzem ezt magamban, Hogy itt, béka módra, káka között lakjam. (Arany János) Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, | Pocsolyás víz, sás, káka lakják. (Ady Endre)
Szólás(ok): kákán is csomót keres: mindent kifogásol, ott is hibát akar találni, ahol nincs.
Szóösszetétel(ek): kákabuzogány; kákagyékény; kákakosár.
