jurátus
jurátus főnév -t, -ok, -a (régies)
Törvényhatóságoknál (vmely vármegyénél) vagy ügyvéd mellett gyakorlatot folytató, jogot végzett ifjú; joggyakornok. Aradi István jurátus magyar ruhában s kardosan belép. (Kazinczy Ferenc)
Szóösszetétel(ek): jurátuscsíny; jurátusélet; jurátustanya; jurátusvilág.
jurátusi.
