juj
juj [u v. ú] indulatszó
<Főleg heves, gyors lefolyású érzések, hirtelen jelentkező hangulatok kifejezésére haszn.>
1. [juj v. júj] <Hidegtől, fázástól eredő borzongás kifejezésére.> Juj, de fázom! Juj, de hideg van odafent … (Krúdy Gyula)
2. [juj] <Hirtelen támadt testi fájdalom kifejezésére.> Juj, de megégettem magam! Juj, de megszúrtam az ujjamat! Phű, adta füstje! juj! juj! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. [juj v. júj] <Nagyfokú kimerültség, testi elernyedés v. felhevülés kifejezésére.> Juj, de elfáradtam! Juj, de melegem lett!
4. [juj v. júj] (ritka) <Szenvedésben, csapásban való együttérzés, részvét kifejezésére.> Juj, de borzasztó!
5. [juj v. júj] <Nagyfokú ijedség, megrettenés, visszarettenés kifejezésére.> Juj, de megijedtem! Juj de megijesztettél! Juj, ha most lezuhantam volna! A ház ég! oda vagyunk ó juj! (Jósika Miklós) Júj! forgózom-atta! [= a kutyafáját!] Honnét esék rám e göröngy? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
6. [juj v. júj] (ritka) <Félelem, szorongás kifejezésére.> Juj, félek! Juj, mérges ember ám az én az gazdám. (Obernyik K.)
7. [juj] <Bosszúság, hirtelen harag, felfortyanás, türelmetlenség kifejezésére.> Juj, ne bosszants (ne idegesíts v. ne kínozz v. ne nyűgösködj)! Oh hogy éppen most csöngetnek! … Bizonyosan jön valaki … Juj de borzasztó! (Reviczky Gyula–Ibsen-fordítás) [A hím róka] tombol. – Juj, az ügyetlen! (Bársony István)
8. [juj v. júj] <Utálat, undorodás kifejezésére.> Juj, de csúf állat! Juj, de visszataszító jelenet! Juj, de keserű ez a tea! || a. <Utálattal vegyes nemtetszés, visszaborzadás kifejezésére.> [Boriska] elgondolta, hogy ezután már Miklós mindig csak tudóskodni fog, beül a könyvek közé … A szakálla megnő, a ruhája tofla [= idomtalan] lesz, az inggallérja szennyes … juj! (Móricz Zsigmond)
9. [juj v. júj] <Nemtetszés, elítélés kifejezésében.> Juj de csúnya! De íme itt jő már a Paphlagon, | Egy hömpölygő, kavargó néma hullám, | Elnyelni kész. Júj, múmus-adta dölyfe! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Júj, milyen pofácskát csinál a bácsi. (Csepreghy F.)
10. [juj v. júj] <Korholásban, szemrehányásban.> Juj – mit beszél a kisasszony. (Jósika Miklós) Juj te rossz fiú, szólt a mama [Péterkéhez] …, eredj oda mindjárt asszonynénédhez kezet csókolni, amiért oly goromba voltál. (Jókai Mór)
11. [juj v. júj] <Csodálkozás, meglepetés kifejezésében, főleg de, be fokozószóval kapcs.> Juj de nagy! Juj de csöpp! Juj de sokan vannak. Juj, be kevés hajszál lézeng a koponyádon. (Vas Gereben)
12. [juj] (ritka) <Csodálkozást is tartalmazó öröm, elragadtatás, nagyfokú tetszés, gyönyörködés kifejezésére, főleg de, be fokozószóval kapcs.> Juj de szép! Juj de gyönyörű! Juj de jó! Juj ha látná kigyelmed, hogy ápolja … apját. (Gyulai Pál) Juj, milyen öröm lesz az ott pacskolni. (Mikszáth Kálmán) || a. <Elbeszélésben, a szereplő csodálkozásának festésére.> Juj, Tomi, most! amit te látsz! | Merő bűbáj s boszorka-tánc. (Arany János–Burns-fordítás)
13. [juj v. júj] <Vmely elmúlt állapot, helyzet, megtörtént eset, esemény, élmény elbeszélésének festésére.> Juj de fájt! Juj de gyönyörű látvány volt! Juj, de hideg volt ott, még most is borzongok! Juj, de izgalmas volt, alig bírtam fékezni magamat! Juj, de kifárasztott az a hosszú gyaloglás! Juj, de megkínzott a sok kérdésével! Juj, de undorító volt, alig tudtam magamhoz térni.
