juhar
juhar főnév -t, -ok, -a v. -ja, (tájszó) ihar
1. A hazai (ártéri) erdőkben és díszkertekben, valamint városi utcákon gyakori kétlaki fa, melynek kettősen szárnyas termése, szárnyalt, gyak. karélyos levele, apró virága van; juharfa, jávorfa. || a. (növénytan) Ezt és a vele rokon fákat, cserjéket magában foglaló növénynemzetség (Acer).
2. Juharfa (2). Fehér juharból farag főzőkanalat. [A falon] A szőke juharnak, piros tiszafának, Gyönge fonadéki összesímulának. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) Ebből készült. Juhar asztallap, főzőkanál.
Szóösszetétel(ek): juharméz.
juharos.
