jövés-menés

Teljes szövegű keresés

jövés-menés főnév -t, (-ek) [ë, e] (rendsz. csak a második tagot ragozzuk)
1. A jön-megy igével kifejezett cselekvés, mozgás; az a tény, hogy vki (sokat) jön-megy vhol; ide-oda járás, járás-kelés, járkálás. Hiábavaló jövés-menés. Hagyd abba ezt az örökös jövés-menést! || a. Több v. sok személynek ide-oda járása; sürgés, nyüzsgés. Mi ez a nagy jövés-menés az udvaron?  [Terka] előre örvendett a szokatlan nagy jövés-menésnek … (Ambrus Zoltán) || b. Emberek tömeges v. sűrű megfordulása vhol. Sok vendég jár hozzájuk: örökös ott a jövés-menés.
2. Utánajárás vminek, vmely ügyes-bajos dolognak. Idejüket elrabolta a sok jövés-menés. Belefáradt a jövés-menésbe. A vétel lebonyolítása sok jövés-menésbe került.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT