jóvátétel

Teljes szövegű keresés

jóvátétel főnév (rendsz. egyes számban)
1. Az a cselekvés, amellyel vmit jóváteszünk; ennek történte. A bűnök, a hibák, a mulasztások jóvátétele.
2. Az, amivel jóváteszünk vmit. Mostani lelkiismeretes munkája eddigi mulasztásainak jóvátétele.
3. (hivatalos) Kártérítés, kárpótlás, amelyet háború után a támadó legyőzött állam fizet más államoknak az okozott pusztításokért, károkért. Jóvátétel céljára; jóvátétel fejében; jóvátételre tart igényt; lemond a jóvátételről; mérsékli a jóvátétel összegét.
Szóösszetétel(ek): jóvátétel-fizetés.
jóvátételi.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT